2010. november 30., kedd

Szép, új világ

Az utóbbi időben futótűzként terjedt a hír, hogy  vezető tisztségekben pöffeszkedő honatyáink, Botiş munkaügyi miniszter úrral az élen, a jelenlegi 24 hónapról 12-18 hónapra kívánják csökkenteni a gyermeknevelés időszakát Csak sejtem, hogy a tisztelt urak (mert nem hinném, hogy épeszű hölgy is lenne köztük) milyen ötletektől vezérelve jutottak eme „nagyszerű és dicséretes”, anyai szívet melengető elhatározásra.

Csak arra lennék kíváncsi, hogy mi történjen a 12-18 hónapos gyermekekkel, akiket a bölcsődék, óvodák még nem fogadnak. Talán speciális bölcsődék megnyitását tervezgetik kedves honatyáink... Dicséretes lenne, de költséges is, amire valószínű, hogy a jelenlegi viszonyok közt nem lesz lehetőség. Akkor hát mi legyen? A kedves anyuka oldja meg, ahogy tudja. Lehetőleg mondjon fel, hogy még kevesebbe kerüljön az országnak.  Bébiszittert is fogadhat, főként ha keres annyit, amennyit a dadának fizetnie kéne.  Szánalmas kilátások. A legjobban mégiscsak annak örülnének kedves vezetőink, ha  gyermekek sem születnének, mert ha nincs gyerek, nincsenek plusz kiadások, lehet menni dolgozni, profitot lehet termelni, hasznos lehet lenni. No de mi legyen a népességcsökkenéssel? Ó, a jelen helyzetben ez igazán nem sürgető probléma, ráérnek foglalkozni vele, majd akkor amikor csak nyugdíjasaink lesznek, de azt is megoldják majd: nem lesz nyugdíj, és akkor mi van?
Ide jutottunk, talán mindig is itt voltunk! Semmi nem változott!
Mi szépen, csendesen, lehajtott fejjel, szánalmasan tűrünk. Tűrjük, hogy néhány "polcra felkapaszkodott" lábtörlőt csináljon belőlünk. Csak szívünk lázad, de már rég megtanultunk nem hallgatni a szívünkre. Már rég csak a pénztárcánkban csörrenő hangokra figyelünk, de most úgy tűnik, hogy még arra sem.
Értem én, hogy csődben az ország, csökkenteni kell a költségeket, megszorító intézkedéseket kell hozni... Csak azt nem értem, hogy ha csődben az ország, miért kell közpénzen luxusszállodákat fizetni, autókat lecserélni, nagy bőségtálas fogadásokat rendezni... Ha csődben az ország, miért nem kell mindenkinek megszorítani a nadrágszíjat, miért csak velünk szoríttatnák meg azt? Nem értek én semmit! De csak azért, mert nem vagyok politikus, mert ha az volnék, mindjárt mindent jobban megértenék.  „Aki korpa közé keveredik megeszik a disznók” - nem hiába mondogatta dédapám egykor. Szegény kénytelen volt eltűrni hogy ökreit elhajtották az udvarából, földjeit elvették, bele is betegedett. Az élete ment rá arra, hogy egyesek „fenn a polcon” gondoltak egy nagyot. Vajon nekünk mink megy majd rá? Gyermekeink lelki egészsége biztosan!
Köszönjük nektek bölcs vezetőink, hogy gondolkodtok helyettünk! Köszönjük, hogy bölcs előrelátással igazítjátok sorsunk! Mindent köszönünk, de legfőképp azt, hogy kegyesen saját zsebeitekbe vándoroltatjátok a zsebünkből kilopott krajcárocskákat (lejecskéket) és az ország dicső jövőjét kellő méltósággal és hozzáértéssel alakítjátok!!!
cs.e

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...