" Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, imbolyogni, onnan támad a szél. Olyan csudálatosan nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ágai között, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc álló esztendeig nem vesz a szájába a tejnél egyebet. Az meg tudnivaló, hogy a táltos az ilyen. Mert ez a csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá." (Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága)
A magyarság hitvilágát, mesevilágát, mondavilágát, zenevilágát és népművészetét egy Belső-Ázsiából hozott örökség köti össze: ez az életfa vagy az égig érő fa. Nemcsak hiedelemmondáink, népmeséink sajátos eleme ez a hatalmas fa ágai között a Holddal és a Nappal, hanem az Európában egyedülállóan gazdag népi díszítőművészetünknek is. Pásztoraink szaruból készült sótartóin, tálasainkon, házaink oromzatán, edényeinken, bútorainkon egyaránt előfordul ez a csak a magyarság számára megfejthető szimbólum.
