2011. május 14., szombat

Egy képzés margójára

Lassan a végéhez közeledik az a 6 alkalomból álló képzés, amit az önkormányzatoknál dolgozó, szociális feladatokat ellátó alkalmazottaknak tartunk. 
Az utolsó két alkalom témája: a magyar nyelvhasználat a közigazgatásban. A törvény számtalan lehetőséget biztosít e téren a kisebbségek számára, de a gyakorlat ezúttal is jóval lemarad az elmélet mögött. A lakosság nincs kellő módon informálva ezekről a jogokról, így mi, romániai magyarok legtöbbször azt sem tudjuk, hogy milyen jogokkal élhetnénk az anyanyelvhasználat terén. Nemcsak törvény adta jogunk használni a magyar nyelvet, de kötelességünk is. Hiszen ha ez a nyelv csak a magánszférára korlátozódik, ha csak otthon, családunk, esetleg barátaink körében használjuk, akkor elkerülhetetlenül szegényedik, elsorvad. Ha nem használjuk a közigazgatásban, akkor előbb-utóbb nem fogjuk ismerni a román kifejezések magyar megfelelőit. Így elkerülhetetlenül a román kifejezéseket építjük be mindennapi nyelvhasználatunkba, ezáltal is gazdagítva azon szavak listáját, amelyek idegenül csengenek a magyar szájban. Talán nem tűnik olyan rémisztőnek ez a gondolat, de gondoljunk csak bele: jelenleg országunkban nincs magyar nyelvű jogi oktatás, így nem csoda, hogy gondot jelent magyarul ismertetni egy-egy jogi szöveget. Pedig szükség lenne rá, nagy szükség.
Érezhetően elindult egyfajta pozitív változás az anyanyelvhasználat terén. Egyre több intézmény látja ezt fontosnak, sorra jelennek meg a magyar formanyomtatványok, magyar weboldalak. Mi is ezt a pozitív változást kívánjuk erősíteni, előmozdítani. Jóllehet egyelőre többletmunkát jelent két nyelven dolgozni és ez sokakat megrémiszt, de az alagút végén ott a fény és szeretnénk ha ezt egyre többen észrevennék.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...