Lelki gondok, testi tünetek I.

Bouguereau: Psziché

Nehéz definiálni a pszichoszomatikus betegség fogalmát, merthogy az orvostársadalomban többféle definíció létezik rá. Egyik álláspont szerint általánosságban véve azok a pszichoszomatikus betegségek, melyek hátterében vizsgálatokkal nem található szervi elváltozás, tehát okozójuk feltételezhetően valamilyen pszichológiai vagy szociális probléma. Egy másik megközelítés szerint (és a jelenleg hivatalos orvosi álláspont ez) minden betegség pszichoszomatikus, ugyanis minden betegség kialakulásában szerepet játszhatnak a biológiai okok mellett pszichés, szociális tényezők is és a betegségeknek lehetnek lelki és társas hatásai is.

A klinikusok valaha úgy gondolták, hogy a megbetegedéseknek csak egy meghatározott köre (gyomorfekély, asztma, krónikus fejfájás, magas vérnyomás és szívkoszorúér-betegség) tartozik a pszichoszomatikus betegségek közé. Az újabb kutatások azonban bebizonyították, hogy a szervi betegségek igen széles körét okozhatják pszichoszociális és fizikai tényezők kölcsönhatásai.  

A gyomorfekély kialakulásában olyan pszichés tényezők játszanak szerepet, mint a környezeti stressz, az erőteljes harag vagy szorongás illetve a függő személyiség (Tennant, 1981, Wiener, 1957). A betegséget kiváltó fiziológiai tényezőket elsősorban a bakteriális fertőzés, a túlzott mértékű gyomorsav-elválasztás és a sérülékeny gyomor- vagy nyombélnyálkahártya (McDaniel, 1994) alkotják.

Az asztma kialakulásának hátterében az esetek 70 százalékában pszichoszociális tényezők (környezeti stressz, zavaros családi viszonyok, szorongás és megnövekedett függőségigény) és fiziológiai tényezők (allergia, lassan reagáló szimpatikus idegrendszer, légúti fertőzések illetve genetikai tényezők) interakciója állhat (Weiss, 1997, Rees, 1964).

A kutatások szerint a krónikus fejfájásokat pszichoszociális tényezők (környezeti stressz, passzív személyiségtípus, krónikus tehetetlenségérzés, ellenségesség, szorongás és depresszió valamint az olyan fiziológiai tényezők, mint a szerotonindiszfunkció, érgyengeség és a vázizomzat hibái (Marazziti, 1995, Raskin, 1987, Blanchard, Andrasik, 1982) közötti interakciók okozzák.

A hipertónia vagyis a krónikus magas vérnyomásos esetek 90-95 százalékát okozzák pszichés tényezők (környezeti veszély, krónikus harag illetve ennek elfojtása és ki nem fejezett hatalomvágy), és csupán 5-10 százalékát olyan fiziológiai tényezők, mint a magas sótartalmú étrend és a diszfunkcionális baroreceptork (Dubbert, 1995, McClelland, 1985, Julius, 1992, Schwartz, 1977).

A szívkoszorúér-betegségek több mint fele a munkahelyi stresszt és az úgynevezett A-típusú személyiséget (türelmetlenség, frusztráció, versengés, ellenségesség, folyamatos harc a kontrollért és a sikerért) magukba foglaló pszichoszociális tényezők és olyan fiziológiai tényezők kölcsönhatásából jön létre, mint a vérkoleszterin magas szintje, a kóros falánkság, a dohányzás illetve a testmozgás hiánya (Hugdahl, 1995, Friedman és Rosenthal, 1974).

A hagyományos pszichoszomatikus zavarokon túlmenően, a kutatók felfedezték, hogy a pszichoszociális stressz más, különösen vírusos és bakteriális fertőzések következtében fellépő betegségek kialakulásához is hozzájárulhat. Kiderült ugyanis, hogy a stressz képes jelentősen befolyásolni a fehérvérsejtek működését azzal, hogy lelassítja őket, így fokozva a szervezet vírusos és bakteriális fertőzésekkel szembeni védtelenségét (Ader, Felten és Cohen, 1991).     

Sz.Cs.F.