A farsang vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig terjed. Miután a hamvazószerdával kezdődő nagyböjt alatt a böjti fegyelem a középkorban nagyon szigorú volt, szokásba jött az ezt megelőző időt lakmározással, mulatozással tölteni. Ezek egyre szertelenebbek lettek, kiegészültek nagy felvonulásokkal, bálokkal, álarcos alakoskodásokkal, terjedtek szerte a világban. Számos népszokás is fűződik a farsanghoz.
A magyarság körében a farsang a párválasztás időszaka volt és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték a bokrétát. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.
Húshagyókedden történt, a sok farsangi lakodalom után, a pártában maradt leányok, agglegények kicsúfolása. Az úgynevezett tuskóhúzás vagy tuskózás a legények tréfás lakodalmi menete volt végig a falun; a menet végén vénleányoknak öltözött legények kötélnél vagy láncnál fogva egy fatuskót húztak a pártában maradt leányok megbélyegzésére.
A másik húshagyókeddi szokás a farsangtemetés: szintén tréfás felvonulás, amelynek végén a farsangot (vagy telet) jelképező és a faluban végighordott szalma- vagy rongybábut tréfás siratás közben elégették, esetleg a vízbe dobták.
És természetesen nincs farsang farsangi fánk nélkül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése