Ki a magyar?

Tegnap, ezt olvastam valahol (szándékosan nem jelölöm meg a forrást, nem kívánván ezáltal reklámozni):

 “…az én véleményem az, hogy hiába beszél valaki magyarul, ha a személyi igazolványában az áll, hogy Romániában született, és román anyanyelvű, akkor az az én olvasatomban jogilag nem magyar…”

Egész este töprengtem az idézett fiatalember gondolatain… Számomra, mint “romániai magyar ajkú” számára idegenek ezek a gondolatok. Idegenek, távoliak és fájdalmasak. Fájdalmasak, mert éppen onnan jönnek, ahonnan legkevésbé várná az ember. Amikor honfitársaim, a román ajkúak, mondanak hasonlót, valahogy kevésbé húsomba vágó. Őket még próbálom megérteni, hiszen más értéket, más világot képviselnek, múltunk is más, érdekeink különbözőek. Talán nem várhatom el, hogy megértsék azt, ami annyira távol áll tőlük és, ami annyira más értéket és érdeket képvisel.

Azt kell hinnem, hogy az illető fiatalember, és még vannak páran hasonlók, semmit sem tud arról, hogy mit jelent magyarak lenni. Magyarnak lenni nem merül ki abban, hogy magyar állampolgársággal rendelkezik az ember. Aki tudja, az érti, aki nem, annak meg hiába mondanék én bármit. Én itthon vagyok otthon, kisebbségben élő magyarként! Ez a jogállásom! Igazolványom van arról, hogy magyar vagyok, de mégsem attól vagyok magyar J. Hamarosan magyar állampolgárságom is lesz és mégsem attól leszek magyar. Magyar vagyok, voltam és leszek! Nem azért, mert papirosom lesz róla, bár tagadhatatlanul szép gesztusnak tartom a magyar állam részéről, hanem azért mert őseim azok voltak és szüleim annak neveltek. Nagyapám a magyar államért harcolt és engem gyermekként magyar népdalokra tanított. Magyar az anyanyelvem, ezen a nyelven születnek gondolataim... magyarul álmodom és imádkozom... ezen olvasok és írok... és a lelkem is egészen magyar.

Mindig voltak érdekeik után futók, pénz után szaglászók, “szar magyarok”, ahogy itt Erdélyben mondják. Kérem Istent, hogy mentsen meg ettől!

„Mert a haza nem eladó.
Ezüst pénzre sem váltható.
Mert a haza lelked része,
Határait belédvéste
Ezer éve,
Ezer éve a hit.”

(ugyanez igaz a magyarságra is)

cs.e