2010. október 18., hétfő

Egy szakítás margójára

 Bizonyára sokunk tapasztalta  meg már egy nem működő kapcsolat keserű fájdalmát... Szeretni valakit és mégsem beteljesülni e szerelemben, oly kínzó érzés, mint kígyómarás után feküdni megbénultan. Hogyan lehet ebből a zsibbadtságból visszatérni? Hogyan lehet lezárni a múltat? Létezik-e titkos recept és ha igen hol van a receptes füzet amiben keresgélhetsz? 

 Pár evvel ezelőtt magam is nehéz helyzetben voltam. Pár éve nagyon bölcsnek kellett lennem és nagyon nehéz döntést kellett hoznom.

 Egyesek szerint az emberek között láthatatlan kötelékek vannak és ha egy kötelék egyszer létrejön, bármennyire is láthatatlan, kitörölhetetlenül és láthatóan otthagyja nyomát lelkünkben. Lelkünk ezen lenyomatok titkos tárháza. Vannak lenyomatok, amelyek erősebbek, meghatározóbbak, míg mások szinte jelentéktelennek tűnnek. Vannak elszakíthatatlan szálak...

Hogyan lehet hát elszakítani az elszakíthatatlant??? Néha úgy tudunk leginkább megtartani valamit, hogy útjára engedjük.

Néha önérzetünk rongyaiban dideregve, esedezünk azért, hogy szeressen minket valaki. Szeretetlenségünk félelmei között szeretetkoldusokká válunk.  Vágytál már arra, hogy valaki nagyon-nagyon szeressen??? Kérdések és feltételek nélkül, önmagadért, önmagad ellenére?

Elveszíteni valakit... van egy láthatatlan szálad és nem érzed a másik felén a kapcsolódást... vagy te nem akarsz már kapcsolódni... a lenyomatokat őrzöd, nem is tehetsz másképp... vidd hát minden szép emlékét... fordítsd javadra... élj, tanulj belőle!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...