2011. február 24., csütörtök

Lelki gondok, testi tünetek I.

Bouguereau: Psziché
Nehéz definiálni a pszichoszomatikus betegség fogalmát, merthogy az orvostársadalomban többféle definíció létezik rá. Egyik álláspont szerint általánosságban véve azok a pszichoszomatikus betegségek, melyek hátterében vizsgálatokkal nem található szervi elváltozás, tehát okozójuk feltételezhetően valamilyen pszichológiai vagy szociális probléma. Egy másik megközelítés szerint (és a jelenleg hivatalos orvosi álláspont ez) minden betegség pszichoszomatikus, ugyanis minden betegség kialakulásában szerepet játszhatnak a biológiai okok mellett pszichés, szociális tényezők is és a betegségeknek lehetnek lelki és társas hatásai is.
A klinikusok valaha úgy gondolták, hogy a megbetegedéseknek csak egy meghatározott köre (gyomorfekély, asztma, krónikus fejfájás, magas vérnyomás és szívkoszorúér-betegség) tartozik a pszichoszomatikus betegségek közé. Az újabb kutatások azonban bebizonyították, hogy a szervi betegségek igen széles körét okozhatják pszichoszociális és fizikai tényezők kölcsönhatásai.  

A gyomorfekély kialakulásában olyan pszichés tényezők játszanak szerepet, mint a környezeti stressz, az erőteljes harag vagy szorongás illetve a függő személyiség (Tennant, 1981, Wiener, 1957). A betegséget kiváltó fiziológiai tényezőket elsősorban a bakteriális fertőzés, a túlzott mértékű gyomorsav-elválasztás és a sérülékeny gyomor- vagy nyombélnyálkahártya (McDaniel, 1994) alkotják.

Az asztma kialakulásának hátterében az esetek 70 százalékában pszichoszociális tényezők (környezeti stressz, zavaros családi viszonyok, szorongás és megnövekedett függőségigény) és fiziológiai tényezők (allergia, lassan reagáló szimpatikus idegrendszer, légúti fertőzések illetve genetikai tényezők) interakciója állhat (Weiss, 1997, Rees, 1964).

A kutatások szerint a krónikus fejfájásokat pszichoszociális tényezők (környezeti stressz, passzív személyiségtípus, krónikus tehetetlenségérzés, ellenségesség, szorongás és depresszió valamint az olyan fiziológiai tényezők, mint a szerotonindiszfunkció, érgyengeség és a vázizomzat hibái (Marazziti, 1995, Raskin, 1987, Blanchard, Andrasik, 1982) közötti interakciók okozzák.

A hipertónia vagyis a krónikus magas vérnyomásos esetek 90-95 százalékát okozzák pszichés tényezők (környezeti veszély, krónikus harag illetve ennek elfojtása és ki nem fejezett hatalomvágy), és csupán 5-10 százalékát olyan fiziológiai tényezők, mint a magas sótartalmú étrend és a diszfunkcionális baroreceptork (Dubbert, 1995, McClelland, 1985, Julius, 1992, Schwartz, 1977).

A szívkoszorúér-betegségek több mint fele a munkahelyi stresszt és az úgynevezett A-típusú személyiséget (türelmetlenség, frusztráció, versengés, ellenségesség, folyamatos harc a kontrollért és a sikerért) magukba foglaló pszichoszociális tényezők és olyan fiziológiai tényezők kölcsönhatásából jön létre, mint a vérkoleszterin magas szintje, a kóros falánkság, a dohányzás illetve a testmozgás hiánya (Hugdahl, 1995, Friedman és Rosenthal, 1974).

A hagyományos pszichoszomatikus zavarokon túlmenően, a kutatók felfedezték, hogy a pszichoszociális stressz más, különösen vírusos és bakteriális fertőzések következtében fellépő betegségek kialakulásához is hozzájárulhat. Kiderült ugyanis, hogy a stressz képes jelentősen befolyásolni a fehérvérsejtek működését azzal, hogy lelassítja őket, így fokozva a szervezet vírusos és bakteriális fertőzésekkel szembeni védtelenségét (Ader, Felten és Cohen, 1991).     

Sz.Cs.F.

2011. február 19., szombat

Önkormányzati alkalmazottak szakmai továbbképzése

A sepsiszentgyörgyi Életfa Családsegítő Egyesület ingyenes, 6 alkalomból álló szakmai képzést szervez az önkormányzatoknál dolgozó, szociális feladatokat ellátó szakszemélyzet számára. A képzés a Szülőföld Alap Oktatási és Szakképzési Kollégiumának  támogatásával valósul meg. A szakmai ismeretek átadása mellett másodlagos célunk a magyar anyanyelvhasználat terjesztése a közigazgatásban. 
A képzés március  3-án indul. 
Az első nap tematikája:
  • Bevezető
  • A szociális munka, mint szakma (történeti áttekintés)
  • A szociális munkához  szükséges kompetenciák
  • A szociális munkás által használt eszközök általános áttekintése
  • A szociális munkások etikai kódexe
  • Szociális szolgáltatásokat igénybe vevők köre

2011. február 13., vasárnap

A házasság világnapjának jegyében...

Talán már mindannyian hallottunk, hogy ma van a házasság világnapja. Ennek jegyében írok. 
Férjemmel együtt azon gondolkoztunk, hogy vajon szükség van-e egy újabb nagybetűs napra, amit meglovagol a média és a fogyasztói társadalom?! Vajon szükség van-e arra, hogy a házastársi kapcsolatot piedesztálra emelve nagy eszmefuttatások közepette próbáljunk válaszokat adni? Vajon nem elég a mindennapi életet megélve bizonyítani a házasság mellett, anélkül, hogy frázisokat csépelgetnénk? 


Beszélgetésünk összegzéseként végül arra jutottunk, hogy örülünk ennek a napnak. Olyan értékre hívja fel a figyelmet, amit nem biztos, hogy kellő odafigyeléssel őrzünk. Sokszor magunk is elcsodálkozunk azon, hogy mennyi apró rezdülése van egy kapcsolatnak. Mennyi áldás és mennyi nehézség! Fény és árnyék, így együtt. Csak az tudja, aki benne él, aki belélegzi nap, mint nap. Körhinta, mi elszédít, magasba röpít, pörget, zuhantat. Karbantartás nélkül a zuhanás életveszélyes is lehet Tudnod kell, hogy van röpülés, pörgés és zuhanás. Egy jó hintával mindezt lehet. Vigyázz Rá, hogy vigyázzon Rád! Magatokért, kettőtökért. 
Áldott ünneplést és még áldottabb hétköznapokat!


cs.e

2011. február 10., csütörtök

Farsangi szokások és hagyományok

A farsang vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig terjed. Miután a hamvazószerdával kezdődő nagyböjt alatt a böjti fegyelem a középkorban nagyon szigorú volt, szokásba jött az ezt megelőző időt lakmározással, mulatozással tölteni. Ezek egyre szertelenebbek lettek, kiegészültek nagy felvonulásokkal, bálokkal, álarcos alakoskodásokkal, terjedtek szerte a világban. Számos népszokás is fűződik a farsanghoz.
A magyarság körében a farsang a párválasztás időszaka volt és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték a bokrétát. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.
Húshagyókedden történt, a sok farsangi lakodalom után, a pártában maradt leányok, agglegények kicsúfolása. Az úgynevezett tuskóhúzás vagy tuskózás a legények tréfás lakodalmi menete volt végig a falun; a menet végén vénleányoknak öltözött legények kötélnél vagy láncnál fogva egy fatuskót húztak a pártában maradt leányok megbélyegzésére. 
A másik húshagyókeddi szokás a farsangtemetés: szintén tréfás felvonulás, amelynek végén a farsangot (vagy telet) jelképező és a faluban végighordott szalma- vagy rongybábut tréfás siratás közben elégették, esetleg a vízbe dobták. 

És természetesen nincs farsang farsangi fánk nélkül...

2011. február 1., kedd

Magyarul vagy románul? Milyen nyelven tanuljon a gyermek?

Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

Kedves Szülő! Mielőtt döntene ebben a kérdésben, amely egy életre meghatározó lehet gyermeke számára, kérem, olvassa el, és gondolja végig alaposan, mi nekem erről a véleményem szülőként, tanárként, a hazai nyelvi helyzettel foglalkozó kutatóként.
A magyar nyelv még Romániában sem értéktelenebb a románnál: a román a románok anyanyelve, a magyar a magyaroké. Akinek magyar az anyanyelve, annak az még értékesebb, fontosabb is minden más nyelvnél. Fontos és értékes, mert elődeink évszázadok alatt kiművelték, mindenre alkalmassá tették, amire az embernek szüksége lehet, amikor beszél, olvas vagy ír.
A román hivatalos nyelve az országnak, a magyar az ország legnagyobb kisebbségének nyelve, a mi nyelvünk. A Székelyföldön a legtöbben ezt a nyelvet beszélik, Erdélyben a lakosság 20%-a, azaz minden 5. ember. Mellettünk itt van Magyarország és itt vannak a többi Kárpát-medencei magyarok. A Kárpát-medencében éppen mi, a magyar anyanyelvűek vagyunk a legtöbben. Az pedig, hogy többen leszünk-e a jövőben vagy kevesebben, az is éppen szülői döntéseken múlik.
Országunkban a magyar nyelv használatának széleskörű, törvények által biztosított lehetőségei vannak éppen az oktatásban, az egyházak életében, a tudományos életben, a közigazgatásban, a közéletben. Fontos tudnia, hogy a magyar nyelvű oktatást, a magyar iskolákat a magyar állam és az erdélyi civil szervezetek is jelentősen támogatják ösztöndíjakkal, tanulmányi kirándulásokkal, anyanyelvi versenyekkel és táborokkal. A szorgalmas, tehetséges gyermekeket különösen.
Ha gyermeke a magyar nyelvet tanulta meg elsőként beszélni, akkor írni-olvasni is könnyebben megtanul ezen a nyelven. Az olvasással pedig megismeri ősei történelmét, a magyar irodalmat, mindannyiunk közös kincsét: a magyar kultúrát, szülei vallását. Az anyanyelv tanulása nem ér véget az elemi vagy általános iskolában, a középiskolai és egyetemi tanulmányok során válik magabiztossá, kellően gazdaggá.
Ha gyermeke ezen a nyelven tanul, gyorsabban, pontosabban szerzi meg ismereteit, és amit megtanul, az emlékezetében is inkább megmarad.
Igaz: itt a mi szülőföldünkön fontos a román nyelv megtanulása és ismerete is. Két nyelv még több lehetőséget biztosít újabb ismeretek megszerzésére, szakmák megtanulására. Arra is, hogy eligazodhassunk a mindennapi életben: a hivatalokban, az üzletekben, utazás közben. Hogy beszélni tudjunk szomszédainkkal vagy azokkal, akikkel találkozunk, megismerkedünk.
De ahhoz, hogy a gyermek megtanuljon románul, nem szükséges román tagozatra, román iskolába járnia. Azt saját szorgalmából és a magyar iskolában is megtanulhatja, és mindenütt gyakorolhatja. És a román nyelvet is nagyon jól meg kell tanulni: sokféle változatában: ahogy az utcán beszélik, ahogy a könyvekben írják, ahogy a televízió közvetíti műsorait. Csak ez a mélyebb és változataiban kiterjedtebb nyelvismeret válik igazán hasznossá, értékessé az életben.
A két nyelv ismeretének, a kétnyelvűségnek akkor van igazi haszna, ha mindkét nyelvben magas szintű, és ha annak az alapja az anyanyelv: ahogy otthon beszélik, és ahogy közös változatában a legtöbb magyar ember írja és beszéli. Ez az ismeret, ennek mindennapos használata tarthat csak meg bennünket műveltségünkben, magyarságunkban. Ennek alapján, ehhez hozzáadva kell megtanulni, és használni a román nyelvet. És lehetőség szerint más nyelveket is.
Ha Önöknek, a két szülőnek különböző az anyanyelve, akkor a gyermek bizonyára párhuzamosan mindkét nyelven megtanult beszélni. Ilyen esetben az a jó, ha a gyermek a továbbiakban is megmarad mindkét nyelvben. Ezt úgy lehet elérni, ha az egyik oktatási ciklust az egyik, a másikat a másik nyelven végzi. Még ilyenkor is jobb a magyarral kezdeni, az alsó tagozatra (I-IV. osztály) magyar osztályba íratni a gyermeket, hiszen ott a román órákon románul is megtanul írni-olvasni, és később nem okoz számára nagy nehézséget, hogy románra váltson. Ha viszont ezt kihagyja, már nem tud visszatérni a magyar nyelvű íráshoz, olvasáshoz.
Sok minden nem igaz abból, amit mások tanácsolnak, még ha jó szándékkal teszik is.
Nem igaz az, hogy aki románul tanul, jobban boldogul az iskolában és később az életben. Ellenkezőleg: tudományosan is igazolták, hogy a második nyelven nehezebb az előrehaladás az iskolában. A magyar nyelven való tanulásnak pedig javultak a lehetőségei, lényegesen megnőttek az esélyei: folyamatosan bővül a szakoktatás és a magyar egyetemi hálózat. Abból pedig senkinek nincs hátránya, ha tanulmányait végig anyanyelvén folytatja.
Nem igaz, hogy a magyar  nyelv jelenti a terhet, egy tantárggyal többet az iskolában, megnövelve a heti órák számát, a vizsgák számát. Gyermekeink számára ez az a tantárgy, amellyel megalapozzák anyanyelvi műveltségüket, minden egyéb iskolai tanulásnak az alapja. A magyarok számára a román nyelv és irodalom jelenti a többletet, ezt azonban jó lehetőségnek kell tekinteni, és vállalnia kell minden Romániában élő magyar gyermeknek, éppen azért, hogy több lehessen, hogy semmi ne jelentsen számára akadályt.
Igaz viszont, hogy aki már kisgyermek korában román iskolába kerül, az sohasem tanul meg rendesen magyarul: nem fog tudni írni, kín lesz számára az olvasás.
Igaz viszont, hogy nehezebben boldogul majd más iskolai tantárgyakkal is.
Igaz viszont, hogy az eredeti magyar nyelvtudása is megkophat az idő múlásával, lassan azt is elfelejti, amit kisgyermekként megtanult.
Igaz viszont, hogy ebben a 2. nyelvben kevésbé lesz magabiztos, egyéniségében is bizonytalanná válhat.
Igaz viszont, hogy a jobban ismert és beszélt 2. nyelv eltávolíthatja magyar rokonaitól, ismerőseitől, átvezetheti a másik nyelvet beszélők társaságába.
És igaz az is, hogy az új nyelv és az új kapcsolatok meggyengíthetik magyar tudatát: teljesen felcserélheti nyelvét, feladhatja magyarságát.
Mi tehát a nyeresége annak, ha gyermeke magyar nyelven tanul?
Teljes értékű ember lehet, megmarad a magyar nyelvben és a mi kultúránkban, magyarságában. Tökéletesen megtanulhat románul és más idegen nyelveken is. Szakmákat tanulhat, egyetemen tanulhat.
A magyar nyelvet szeretni lehet. A magyar nyelvet szeretni kell!
Mi történik, ha a román nyelvű tanulást választja?
Akkor is teljes értékű ember lehet, de számolni kell azzal, hogy eltávolodik a magyar nyelvtől, ő vagy gyermekei már könnyebben cserélik fel magyar nyelvüket, vallásukat, nemzetiségüket a többségire, a románra.
Vigyázzon gyermekére! Most helyette dönt: döntsön okosan, döntsön felelősen!

Kolozsvár, 2011. január 22.
                                                                                        Péntek János



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...